Magyarország hét természeti csodájának egyike a kardoskúti Fehér-tó
A kardoskúti Fehér-tó télen a hótól, nyáron a forróságtól fehér. Akkor porrá szárad. Áll a békési szikes puszta közepén és vár. Vár esőre, fakadó vízre. Az meghozza neki a madarait. Eljön a tavasz, eljön az ősz, és nem vár hiába.
Egyszer csak megjönnek récék, ludak, darvak, cankók, pólingok, godák, gulipánok, bíbicek, partfutók, lilikek. Vissza-vissza térnek megpihenni a nagy vándorlásban, a nagy hírű vásárhelyi pusztába. Visszahúzza őket a szikes partok csenkeszes, bárányparéjos fészkelőhelye a sekély vízzel ringó pihenő éjszakázó tó, a környező gyepek, szántók, tarlók terített asztala. A magyar szürkék mindig itt vannak. Azok bírnak telet, nyarat, ahogyan a tó is. Amióta világ a világ. És ez így is marad az ember formálta ma már ember védte tájban.
Kardoskút Fehér-tava nemzetközi jelentőségű madárélőhely, ahol a természeti értékek, a puszta védelme, a múltba vesző tanyavilág kultúrájának, a hagyományos paraszti gazdálkodásnak fennmaradását is szolgálja.
*kijegyzetelve: m2 kardoskútról készült ismeretterjesztő műsorából.
