gyula fotó

A szemét megvár bennünket

Az alábbi videót 2011-ben készítettem Gyulán. Valószínűleg minden tavasszal meg lehetne ismételni, de mi szükség lenne rá? Nem csupán gyulai jelenség, bárhol, ahova mi emberek betesszük lábunkat, sajnos hasonlót tapasztalhatunk a világban. Az igazán borzasztó látvány a film második felében következik. Hiába próbál a többség környezettudatosan élni és cselekedni, van egy része a társadalomnak, akik képtelenek rá. Már nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy civil kezdeményezésre hatékonyan fel lehet lépni és megszüntetni a környezetpusztítást. Rombolni mindig is egyszerűbb volt, mint újra építkezni. Azokkal szemben akik eltakarítják mások szándékosan szétdobált szennyét, azokkal szemben, akik tisztességgel nevelik gyermekeiket környezettudatosságra, óvják kedvenceiket, vigyázzák a természet értékeit, megalázó amikor valaki minden közösségi és környezeti normát felrúgva ontja magából kifogyhatatlanul a koszt, a szemetet. Kicsi ez a réteg, de sajnos annál kártékonyabb.
Ha van köztük olyan, aki csupán tudatlanságból tesz ilyet, neki is ajánlom az alábbi felvételeket.
Azért kerestem elő, mert találtam egy nagyon jó megoldást arra, hogy ez sokkal kevesebbszer fordulhasson elő. Azért mutatom meg újra, hogy azok is értsék, hogy miről van szó, akik ritkábban lépnek le a járdáról, kevesebbszer, vagy egyáltalán nem járnak a várost körülölelő zöld területeken, a központtól távolabb eső részeken. A megoldást tálcán kínálják mindannyiunknak. Ez olyan probléma, mely azért lehet „jobb” mint sok más, mert van rá megoldás. Erre a megoldásra szeretnék rámutatni, de előbb lássuk magát a problémát:

 

 

Ajánlat