gyula fotó

A kiskocsid pihen, madárkád is jóllakott

Járod az utad, minden nap látlak. Könnyű kartonokból építesz magas bálákat kétkerekű fa kocsidon, sárféktől elnehezült kerekeit gördítve magad előtt tolod. Aprópénzt kapsz érte, megbecsülöd, tudom. Ízzadt homlokodon a küzdelmes életed verejtéke ül. Láttalak már reggel, nappal és sötétben is. Fiatal vagy, testvéred kórházban, édesapád meghalt, kalickájában madárkád vár otthon.

Lelked fáradt lehet, akaratod erős, elszántan a mindennapiért való küzdelmeid éled nap mint nap. Szent este van, itthon ülök, rád is gondoltam. Az utcán kaptál valamit a kartonok mellé: kinyílt egy üzlet hátsó ajtaja, rétessel kínáltak. Figyeltelek, öröm ült az arcodra. Csillogó szemekkel kincsed nylonba csomagolva a dobozok mellé csúsztattad, nyűtt, munkafoltos ruhádban tovább toltad kocsid, mert várt rád, ...  várt rád még egy bála.
Más volt ez a délutánod. Ebédre is meghívtak. Egy udvarba vezettelek mert tudtam, hogy téged is szívesen látnak majd. Csodálkoztál, nem értetted. Gyanakvó voltál, vagy csak én hittem azt? A forró gulyást szótlanul, igyekezve etted, mellé forralt bort kortyoltál. Néha rádnéztem oldalról, nem zavartalak. Hamar kiürült tányérod, útravalónak csomagolt elemózsiát kaptál. Örömmel láttak, jó szívvel adták.
Tova indultál szent estéd kincseivel, köszönő hálás mosolyod szemünkben hagyva. Ajándék volt tőled. A kiskocsid pihen, a madárkád is jóllakott, legyen ünnep neked is!

P.S.

 

Ajánlat