Egy fekete-fehér kiállítás színesít

Sokadik kiállítás Gyulán a Sándor Lászlóé, de azon kevesek egyike, mely első ránézésre is kitűnik a többi közül. A fotósok zöme színesben készíti képeit, jó részük még utólag is belepiszkál a valóságba, hogy még zöldebb legyen a fű, kékebb az ég, vörösebb a naplemente. Vannak akik megpróbálják épp az ellenkezőjét, de az talán még nehezebb. Sándor László leggyakrabban az "FF" technikát alkalmazza és igen jól. Sokszor rácsodálkozom magam is, mennyire nem hiányoznak a színek a képeiről. Nagyon erősek a kompozíciói és a témái. Ezek gyakorlatilag mindent áthidalnak, a fotók szemlélésekor a gondolataink, kérdéseink, csodálkozásaink életre keltik a képeket és már kalandozunk is velük. Ha közelebb megyünk, megjelennek a színek. Bennünk.

A hagyományos fekete-fehér technika köszön ránk többnyire nagy látószögben. Szinte nincs fotós, aki ne próbált volna már így közzé tenni képeket. Sándor Lászlónál ez a technika nem kísérletezés és az értéknövelés eszköze. Nála ez a képi színvilág alap. És el kell ismerni, igen jól együtt él vele. Tudom, gyakran már a nyers kép is a gépvázban nála így születik. De ami még fontosabb, jól komponált, sokszor kivárós, érdekes beállításokat felsorakoztató komoly tudatossággal felépített tárlat az övé. Apró részleteiben is igényes a tálalás. Jó minőségű nyomatok, a képek találó címmel ellátottak. A kiállítás 2017. márciusában tekinthető meg a "Művházban".